Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
hetkoznapianya

Amikor ANYA leszel...

Hétköznapi Anya · 4 hónapja
Mikor is van ez? Mikor történik meg pontosan? A percben mikor pozitívat tesztelsz? Mikor elmondod a Szerelmednek, hogy mekkora feladat elé néztek? Amikor megtudja mindenki? Mikor először érzed azt a leírhatatlanul gyönyörű érzést, amit a pocakodban mozgó új jövevény okoz? Amikor megszületik? Amikor a kezedbe fogod? Mikor hazaviszed? Én úgy gondolom, hogy kicsit mind igaz. Minden eltelt pillanattal, perccel, történéssel egyre jobban érzed az anyaságot, míg végül tényleg rájössz, hogy örökre szólóan, végérvényesen a szíved a testeden kívül fog dobogni hátralevő életed során, ANYA vagy. És ehhez az érzéshez semmi nem fogható. Ez egy ösztön, soha semmi nem írhatja felül, ennél nincs erősebb, szorosabb, szeretet teljesebb kötelék.És valóban, nem tanulható, nem lehet teljesen jól, vagy teljesen rosszul csinálni. Mindenki másképp csinálja, mindenki másképp éli meg, pont ezért nem lehet beskatulyázni, vagy elítélni senkit azért, hogy "dolgozik", mint anya.

Én már nagyon fiatalon éreztem, hogy nem az mindent bele bulizós csaj vagyok. Szerettem a csendet, szerettem otthon lenni. Már akkor tudtam, hogy valószínűleg fiatalon anyuka leszek, vagyis inkább fiatalon szerettem volna anyuka lenni. És hát 24 éves voltam mikor megszületett első életem értelme, a Kisfiam, aki mára már (majdnem!!!) 5 éves nagyfiú! És aki tavaly megkapta kistestvérnek életem második értelmét, a Kislányomat! :)

Az életünk teljes, boldog, értelmet nyert. Így négyen vagyunk mi nagyon boldog, és komolyan büszkén mondom, hogy magunk számára igenis tökéletes kis család.
Mert mért is ne lehetnénk azok? Mert nem létezik? Frászt nem, mi ezt érezzük, kit érdekel más mit gondol. Csak magunknak vagyunk tökéletesek, nem másoknak! Vagy nem?
És ami még fontosabb, így ahogy vagyunk, így vagyunk tökéletesek! 

És ha már itt tartunk, el is érkeztünk, az egyik nagyon érdekes, és leghamarabb vitát kirobbantó témához, az "anyacsoportokhoz", ilyen is van. pl.: ŐSANYA, SZUPERANYA, SZARANYA. Mert, hogy léteznek, de szerintem nincs olyan, hogy valaki csak "ŐSANYA" (csak a gyerek, semmi más), vagy "SZUPERANYA" (csilli-villi háztartás, csilli-villi gyerekek, és egyébként is minden csilli-villi), vagy épp "SZARANYA" (mindent rosszul csinál, rossz gyerekek, koszos ház, és amúgy is, nem is tud gyereket nevelni.) Én hiszem, hogy mindháromból van belőlem egy kicsi. Persze erről is mindenkinek más a véleménye. Vagy nem?
Mindenkinek vannak szipi-szupi napjai, mikor minden jól sikerül. van kaja, szép ház, jó gyerekek, semmi baj, nincs betegség, nincs rossz kedv, sírás. És még egy tál süti is belefér a napba. ilyenkor bárki érezheti úgy, hogy igen, megcsináltam, SZUPERANYA vagyok. :)
Aztán olyan is van bőven, mikor az egyik gyerekkel nem lehet bírni, egész nap hisztis, akaratos, a másik meg csak cicin lógna, de közben Apának mire hazaér a munkából, valami kaja is kéne, és amúgy is aktuális egy fürdőtakarítás. És már délben a hajad kihullik, hogy úristen, érjen véget végre ez a nap. És akkor csak arra tudsz gondolni, hogy milyen SZARANYA vagyok. hogy még egy egyszerű ebédet se tudok összerakni, és megnyugtatni két gyereket!!!
És néha persze az ŐSANYA is kibújik mindannyiunkból, amikor gyereket bántanak, vagy ne talán a sajátunkat becsmérlik, vagy épp anyaságunkat tapossák a földbe.

Szóval fel a fejjel büszkén! Semmi sem fekete vagy fehér!
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
Hétköznapi Anya
Csak egy hétköznapi anya...csak hétköznapi dolgai...csak hétköznapi csodái...csak hétköznapi, ám annál fantasztikusabb gyermekei...csak hétköznapi elfoglaltságai...csak hétköznapi gondolatai